Erő Forrása elvonulás Lengyelországban
- márc. 5.
- 4 perc olvasás
Frissítve: márc. 26.
Egy hét a hegyek között, amely után sokan más emberként tértek vissza az életükbe
Most értem haza Lengyelországból az Erő Forrása elvonulás résztvevőivel. Egy hetet töltöttünk együtt a Karkonosze hegységben, és még mindig bennem élnek azok a pillanatok, amikor láttam embereket átlépni saját félelmeiken – és közben rátalálni egy olyan erőre, amelyről korábban azt gondolták, nincs bennük.
Volt, aki attól tartott, hogyan fog 1602 méteren, a Sněžka hegyén lépni nyári öltözékben. Mások a jeges hegyi patak gondolatára érezték gyorsulni a szívverésüket. A hét végén mégis ugyanazok az emberek álltak a hegy tetején: nyugodtan, stabilan, mosolyogva. És sokukban megszületett egy felismerés: több erő él bennünk, mint amennyit a hétköznapokban használunk.
Az Erő Forrása egy Wim Hof módszer alapú elvonulás, ahol a légzés, a hideg és a természetben megélt tapasztalások segítik az idegrendszer új egyensúlyát. Egy hét a hegyek között gyakran olyan változást indít el, amely a megszokott környezetben ritkán kap teret.
Amikor a hívás megszületik – mégis halasztjuk
Az elvonulás előtt sok beszélgetésem volt olyanokkal, akik érezték a hívást. Érezték, hogy egy ilyen hét valamit megmozdítana bennük. A válasz mégis gyakran így hangzott: „Talán jövőre.”
Érdekes módon szinte minden résztvevő, aki végül eljött, pontosan ugyanezt mondta egy évvel korábban. Az élet sodrása könnyen kitölti a teret. A feladatok, a döntések és a mindennapok ritmusa sokszor háttérbe helyezik azokat a lépéseket, amelyek valójában a legnagyobb változást hozzák.
Pedig egy hét, amelyet tudatosan önmagunkra szánunk, hosszú időre átalakíthatja azt, ahogyan az életünkhöz viszonyulunk.
A félelem az első lépés
A résztvevők többsége félelemmel érkezett. Felmerültek bennük a kérdések: hogyan fogom megmászni a Sněžkát nyári öltözékben? Mit él meg a test 1602 méteren? Milyen lesz belépni a jeges hegyi patakba?
A félelem természetes része ennek az útnak. A test ilyenkor éberebbé válik, a figyelem kiélesedik, a légzés mélyebbé válik. Amikor megszületik az első lépés a félelem jelenlétében is, valami átbillen: a test tanulni kezd, az idegrendszer új tapasztalatokat gyűjt, a megszokott határok pedig lassan tágulni kezdenek.
A hideg sokszor nem a határainkat mutatja meg – hanem azt, hogy mennyi erő él bennünk.
A hegyekből érkező jéghideg víz
Bár idén csak a hegyekcsúcs borult hóba, a természet mégis megmutatta az erejét. A hegyekből érkező patak jeges áramlása körülölelte a résztvevőket, és a víz azonnal jelenlétbe hívta a testet. A légzés ritmusa lassan megnyugodott, az idegrendszer új egyensúlyt talált. Ilyenkor a hideg már nem kihívásként jelenik meg.
Kapu lesz.
Kapu a test intelligenciájához, kapu a belső stabilitáshoz, kapu ahhoz az élményhez, hogy az erő bennünk él. A hidegben a figyelem természetesen a jelen pillanatra irányul, a gondolatok elcsendesednek, a test és a légzés ritmusa kerül előtérbe.
A Sněžka és a belső hegy
A Sněžka 1602 méteren magasodik a Karkonosze hegység fölé. Ahogy emelkedünk a hegyen, a test ritmusa átalakul: a légzés mélyebbé válik, a lépések lassulnak, a szél erősebben érkezik a gerincre. Nyári öltözékben haladni a hegy felé különleges tapasztalás.
A figyelem beszűkül egyetlen ritmusra: lépés – légzés – jelenlét.
A gondolatok elcsendesednek, és megjelenik egy nagyon egyszerű felismerés. A test tudja az utat. Amikor a csúcs kirajzolódik a horizonton, sokan már nem a teljesítményt érzik fontosnak. Ott, a hegy tetején gyakran ugyanaz a mondat hangzik el: az erő végig bennem volt.
Egy hét befektetés önmagunkba
Az Erő Forrása elvonulás egy hét. Egy hétnyi tér arra, hogy kilépjünk a megszokott környezetből, és figyelmet adjunk annak, ami bennünk történik.
A természet lenyomata mélyen hat a testre, a lélekre és a gondolatokra. A csendes reggelek, a közös gyakorlatok és a hegyek jelenléte lassan átrendezi azt, ahogyan az ember önmagára tekint. Sokan úgy fogalmaztak a hét végén: mintha egy másik ember térne vissza az életébe.
Nem azért, mert a körülmények megváltoztak, hanem azért, mert megszületett egy új belső stabilitás.
Miért különleges számomra Lengyelország
Lengyelország számomra különleges hely. Itt váltam Magyarország első női Wim Hof Módszer instruktorává, itt végeztem el a haladó szintű képzésemet, és itt kísértem tavaly közel 400 résztvevőt Wim Hof téli expedícióján.
Ez a tér minden alkalommal ugyanazt az érzést hozza: mintha a hegyek csendje áthangolná az embert. Tisztábbá válik a figyelem, könnyebb kapcsolódni a belső ritmushoz.
Minden elvonulásomat olyan helyen szervezem, ahol valódi hívást érzek. Olyan térben, ahol a természet jelenléte támogatja a belső folyamatot. Lengyelország ilyen hely számomra.
A hideg nem csak férfiaké
Sokszor látom, hogy a hideggel való találkozást sokan férfias kihívásként képzelik el, mintha ez egy teljesítményalapú próbatétel lenne.
A tapasztalatom egészen mást mutat. A hideghez való kapcsolódás egy belső találkozás – nem verseny, és nem bizonyítás. És nem férfiak kiváltsága.
Az elvonulásokon újra és újra látom, milyen mély erő jelenik meg nőkben, amikor megérzik: a testük képes kapcsolódni ehhez a tapasztaláshoz. A belső hegynek nem férfiak vagy nők indulnak neki. Lelkek indulnak útnak. Számomra fontos küldetés megmutatni a nőknek is, hogy ez az út számukra is nyitva áll.
A kis csoport ereje
Egy ilyen folyamat számára jelenlét szükséges: biztonságos környezet, figyelem és valódi kapcsolódás. Ezért dolgozom mindig kis csoporttal.
A bensőséges tér lehetővé teszi, hogy minden résztvevő megkapja azt a támogatást és személyes figyelmet, amely egy mély belső folyamat kibontakozásához szükséges. A természet körülölel, a csoport energiája megtart, a gyakorlatok pedig lépésről lépésre vezetnek.
A következő út már a horizonton
Az Erő Forrása elvonulás következő útja már formálódik, és a 2027-es elvonulás biztosan érkezik.
Ha most olvasod ezeket a sorokat, és megszületik benned az érzés, hogy egy ilyen hétre teret szeretnél adni az életedben, talán most jött el az ideje annak, hogy elkezdj készülni rá. Egy ilyen hét ritkán történik meg spontán. Időt kér, figyelmet kér, és sokszor tudatos döntést is.
Sokan már most úgy tekintenek rá, mint egy jövőbeli pontra az életükben – egy időszakra, amelyre érdemes teret teremteni a naptárban, és akár anyagi értelemben is félretenni rá. Mert egy hét, amely valóban önmagunkhoz vezet vissza, az egyik legerősebb befektetés, amelyet az életünkben megtehetünk.
És amikor eljön az idő, talán te is ott állsz majd a hegy lábánál, a Karkonosze hegyei között, készen arra, hogy elindulj a saját belső hegyed felé. És akkor már nem az lesz a kérdés, hogy képes vagy-e rá – hanem az, hogy mi minden nyílik meg benned ezen az úton.
