Napi rutin: az apró dolgok, amelyekhez újra és újra visszatérünk
A legtöbben pontosan tudjuk, mi tenne jót nekünk. Többet mozogni, tudatosabban lélegezni, meditálni, naplót írni, reggel néhány percet nyújtani, hideg zuhany alá állni, kevesebbet nyúlni a telefonhoz vagy időt adni magunknak az elcsendesedésre.
Rengeteg eszköz van a kezünkben ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabban éljünk. A nehézség sokszor ott kezdődik, amikor mindebből szeretnénk egy működő napi rutint kialakítani, mégsem sikerül tartósan beépíteni azt a mindennapjainkba.
A kérdés ezért már rég nem az, hogy tudjuk-e, mi tenne jót nekünk. Sokkal inkább az, hogy abból, amit tudunk, mi az, amit valóban meg is teszünk magunkért.
Lehet, hogy nem újabb információra van szükségünk
Az előadóestjeimen témától függetlenül mindig hozok testfókuszú gyakorlatokat is. Többször kaptam már azt a visszajelzést a résztvevőktől, hogy új információt igazából nem vittek magukkal, mégis megkapták azt, amire leginkább szükségük volt: 90 percet, amit önmagukkal tölthettek. Időt arra, hogy a gyakorlatokon keresztül testileg, lelkileg és mentálisan is kapcsolódjanak ahhoz, ami éppen bennük történik.
Ez újra és újra elgondolkodtat. Folyamatosan keressük az új módszereket, technikákat, könyveket, podcastokat, miközben sokszor már most is több tudás és eszköz áll rendelkezésünkre, mint amennyit használunk. Ismerhetünk tízféle légzőgyakorlatot úgy, hogy hetek óta egyiket sem végeztük el. Tudhatjuk, hogy a meditáció segít lelassulni, miközben minden reggel a telefonunkért nyúlunk először.
Nem mindig kell tovább keresni. Néha érdemes megállni annál, amit már ismerünk, elkezdeni használni, kísérletezni vele, és megfigyelni: mi az, ami valóban hat rám?
Amikor túl nagy falatokban gondolkodunk
Ha meditáció, akkor legyen legalább fél óra. Ha jóga, akkor egy teljes gyakorlás. Ha futás, akkor hét-tíz kilométer. Ha légzőgyakorlat, legyen idő egy hosszabb folyamatra. Ha pedig reggeli rutin, akkor szinte látjuk magunk előtt azt az egy órát, amelyben mindenre jut idő.
Csakhogy a legtöbb hétköznap nem így néz ki. És amikor csak a „teljes verzió” számít, könnyen lesz a kevesebből semmi. Pedig öt perc nyújtás, öt perc tudatos légzés, néhány perc elcsendesedés, egy oldal a naplóban, egy perc hideg zuhany vagy egy rövid séta telefon nélkül is helyet teremthet arra, hogy mi is megérkezzünk a saját napunkba.
Hajlamosak vagyunk lebecsülni ezeket az apró dolgokat, mert túl kicsinek tűnnek ahhoz, hogy valódi változást hozzanak. Pedig éppen az lehet az erejük, hogy elég kicsik ahhoz, hogy ne csak tervezzük őket, hanem meg is tegyük.
Nem a tökéletes rutin a cél
A változás ritkán egyetlen nagy döntésből születik. Sokkal inkább abból, amit újra és újra megteszünk. Ehhez pedig nem mindig lesz motivációnk. Ami megtarthat bennünket ezeken a napokon is, az a saját miértünk: annak ismerete, hogy mit ad nekünk az a néhány perc légzés, mozgás, elcsendesedés vagy hideg víz.
És ez idővel változhat. Más támogat egy megterhelő időszakban, más akkor, amikor energiára van szükségünk, és megint más akkor, amikor éppen túl sok az inger körülöttünk. Érdemes ezért saját magunkon kikísérletezni, mi hogyan hat ránk. Mi segít szabályozni az idegrendszerünket? Mi tölt fizikailag? Mi rendez mentálisan? Mi segít érzelmileg visszatalálni az egyensúlyunkhoz?
Egy működő szokásrendszer számomra ezért nem egy merev lista, amit minden reggel teljesíteni kell. Inkább egy folyamatos figyelem arra, hogy mire van szükségem ahhoz, hogy stabilan, reziliensen és jelen tudjak maradni a saját életemben. És ha egy nap kimarad valami, másnap vissza lehet térni hozzá.
Ki kapja meg reggel először a figyelmedet?
Ez az egyik legfontosabb kérdés a napi rutin kapcsán. Sokunk napja úgy indul, hogy még szinte ki sem nyitottuk a szemünket, de már megérkeztünk mások világába. Telefon, üzenetek, e-mailek, hírek, értesítések, feladatok. Innen pedig könnyű úgy eljutni estig, hogy egyszer sem álltunk meg igazán megkérdezni magunktól: én hogy vagyok?
A napi rutin számomra ezért nem arról szól, hány dolgot tudunk kipipálni reggel. Sokkal inkább arról, hogy mielőtt a világ elkezd kérni tőlünk, adunk-e magunknak valamennyi figyelmet. Lehet ez légzés, mozgás, meditáció, naplózás, hideg víz vagy néhány perc elcsendesedés. A forma változhat.
A kérdés inkább az: mi az a legkisebb dolog, amit ma meg tudsz tenni magadért?
Ha öt perc, akkor öt perc. Ha ma csak egy perc, akkor egy perc.
Mert végül nem az változtatja meg az életünket, amit időnként nagy lendülettel elkezdünk, hanem azok az apró dolgok, amelyekhez újra és újra visszatérünk.
