Minden rendben. És ha ennél többre vágysz? Az egyéni kísérés szerepe az önismeretben
Ha lenne hetente egy órád, amelyben minden figyelem rád irányulna, miről beszélnél? Egy visszatérő nehézségről? Egy döntésről? Vagy arról, amit még szeretnél megélni, miközben szereted az életedet, és értékeled mindazt, amit felépítettél?
Az elégedettség és a fejlődés vágya megfér egymás mellett. Lehetsz hálás a jelenlegi életedért, és közben kíváncsi arra, milyen lehetőségek várnak még benned kibontakozásra. Az egyéni kísérés, a coaching ebből a kíváncsiságból is elindulhat.
Miért várjuk meg, hogy már nagyon nehéz legyen?
Egy veszteség, egy elmélyülő konfliktus vagy az egészségi állapot megváltozása gyakran fordulópont: ekkor kezdünk külső segítséget keresni. Amikor megrendül valami, amire addig támaszkodtunk, hirtelen sürgetővé válik, hogy megértsük, mi történik velünk, és találjunk kapaszkodót.
Krízisben a figyelmünk könnyen a fájdalomra, a bizonytalanságra és a közvetlen megoldáskeresésre szűkül. Sok energiát kérhet a mindennapi helytállás is. Ilyenkor a helyzethez illő szakmai segítség különösen fontos lehet, a közös munka fókuszába pedig gyakran a stabilitás visszanyerése kerül.
Miért várjuk meg ezt a pontot, hogy figyelmet adjunk a saját életünknek?
Amikor „minden rendben”, stabilabb lelkiállapotból, nyitottabban tekinthetünk a működésünkre és a kapcsolatainkra. Több mozgásterünk lehet felismerni, mi fáraszt, mi táplál, milyen megszokások vezetnek bennünket, és min szeretnénk változtatni. Ilyenkor annak felfedezésére is jut tér, hogy mitől éreznénk teljesebbnek az életünket.
Szeretheted az életedet, és közben vágyhatsz többre
Talán szereted a munkádat, közel állsz a társadhoz, és vannak emberek, akik mellett önmagad lehetsz. Mégis érdekel, hogyan kapcsolódhatnál mélyebben, hogyan mutathatnád meg bátrabban magad, vagy hogyan adhatnál helyet egy régóta dédelgetett tervednek.
A „több” jelenthet több játékosságot, alkotást, nyugodt jelenlétet. Jelentheti azt, hogy elindulsz egy új irányba, vagy megtanulod valóban átélni azt, ami már most örömet ad. Néha éppen egy elégedett, stabil életszakaszban van energiád felfedezni, mi minden lehetséges még.
Érdemes megvizsgálni azt is, mennyire sajátod ez a vágy. Valóban vonz egy új cél, vagy a következő teljesítménytől reméled, hogy végre elégedett lehetsz magaddal? Egy ilyen kérdés segíthet különbséget tenni a belső kíváncsiság és az állandó önmagaddal szembeni elvárás között.
Mit takar el előled a megszokás?
Vannak működésmódjaink, amelyek annyira megszokottá váltak, hogy fel sem tűnnek. Ezek az önismereti vakfoltjaink: mások észrevehetik őket, miközben mi magunk természetesnek vesszük. Talán büszke vagy arra, hogy rád mindig lehet számítani, miközben észrevétlen marad, milyen nehéz neked másokra támaszkodni. Vagy azt mondod, kerülöd a konfliktusokat, mert fontos számodra a béke, közben sok kimondatlan érzést és igényt hordozol magadban.
Egy segítő beszélgetésében feltűnhet például, hogy részletesen elmondod, mit érezhetett a másik, miért viselkedett úgy, és mire lett volna szüksége. Aztán megérkezik egy kérdés: „És neked milyen volt ebben lenni?” Talán ekkor veszed észre, hogy a saját történetedben is milyen kevés figyelmet adtál magadnak.
Ezért lehet értékes egy külső nézőpont. Valaki megáll veled ott, ahol te már továbblépnél, és visszakérdez arra, amit magától értetődőnek veszel. Így az „én ilyen vagyok” mellé lassan odakerülhet egy új kérdés: „És én hogyan szeretnék jelen lenni ebben?”
Egy időpont a naptáradban, ami valóban rólad szól
Van időpontod a megbeszélésre, tudod, mikor kell elindulnod, mit ígértél meg, kinek kell még válaszolnod. A saját kérdéseidnek sokszor az a hely jut, ami mindezek után marad. Talán este gondolkodsz rajtuk, amikor már fáradt vagy, vagy két feladat között érzed meg, hogy valami foglalkoztat. Aztán ismét kifelé fordul a figyelmed.
A rendszeres egyéni kísérésben hétről hétre van egy biztos pont, amikor visszavonhatod ezt a figyelmet a külvilágról. Valaki megkérdezi, hogyan vagy, és marad idő a válaszodra. A „sűrű hetem volt” mögötti történetre is. Arra, ami megérintett, amit lenyeltél, aminek örültél, vagy amire egyre inkább vágysz. Megtapasztalhatod, milyen érzés, amikor a saját megélésed kap figyelmet.
Ahogy visszatérsz ebbe a térbe, két találkozás között is észrevehetsz magadból valamit. Hogy egy beszélgetés után megkönnyebbültél. Hogy megint beleegyeztél valamibe, amitől összeszorult a gyomrod. Hogy egy ötlet napok óta izgat. Ezeknek lesz hová megérkezniük, és lesz idő megérteni, mit jelentenek számodra. Milyen lenne, ha a saját életedre fordított figyelemnek is lenne egy helye, amit ugyanúgy megtartasz, mint a másoknak tett ígéreteidet?
Mit szeretnél megélni abból, amit már tudsz magadról?
Lehet, hogy már jártál terápiába, részt vettél önismereti folyamatokban, és sok mindent megértettél magadról. Most az foglalkoztat, hogyan építhetnéd be ezeket a felismeréseket a mindennapjaidba. Hogyan válhatna egy felismert igényből kimondott mondat, egy vágyból döntés, egy döntésből megtartott szokás?
Az is lehet, hogy most először keresnél ilyen figyelmet. Az aktuális kérdésed segíthet megtalálni a hozzád illő támogatást. A coachingban célokat, döntéseket és cselekvési lehetőségeket járhatsz körül; a választásnál érdemes megismerni a szakember képzettségét, szemléletét és munkájának kereteit.
Talán elégedett vagy az életeddel. Talán valami feszít benne. Mindkét helyzetből felteheted ugyanazt a kérdést: minek szeretnék több helyet adni az életemben? És ha hétről hétre lenne időd valóban figyelni a válaszodra, vajon milyen lehetőséget vennél észre először?
Talán olvasás közben eszedbe jutott valami, aminek szeretnél végre figyelmet adni. Egy visszatérő helyzet. Egy vágy, amit rendre félreteszel. Vagy egyszerűen az, hogy szeretnéd felfedezni, mi minden férhet még bele az életedbe.
A hozzám fordulókat 12 hetes egyéni folyamatokban kísérem, sokféle témában és élethelyzetben. Fontos számomra, hogy a folyamatnak legyen iránya és fókusza, az érkező pedig lássa, mire mond igent a közös munkában. Egy belátható, tizenkét hetes időszak vállalása könnyebbé teheti az első lépést, miközben teret ad az elmélyülésnek és a felismerések hétköznapi megélésének.
Ha megszólított, itt olvashatsz bővebben arról, hogyan kísérek egyéniben.
